"Úttalan" utakon...

Elnézést azoktól, akik már régóta várják az afrikai gasztronómia kalandozást, de tisztelettel jelentem a házi készítésű mega-giga kép illusztrációk már elkészültek hozzá, szóval már nem kell sokat álmatlanul hánykolódni …ígérem ;). 

A közlekedést már kipipáltuk, azonban azt a szerényke 2-3 órát, amit azzal töltesz, hogy a nap elején kiszemelt turisztikai látványosságra rálelj, milyen egyéb felfedezésekre ad lehetőséget még nem volt alkalmam kitérni. Feltéve, ha magadnak „szervezed” a programokat. Azonban már előre látom, hogy hosszú lesz és mivel bőségesen szolgáltat témát, két részletben fogom leközölni :).

Azzal a naiv érveléssel, hogy Budapesten élek már egy ideje, sok minden olyat láthattam, ami több, mint meghökkentő és nemes egyszerűséggel hívjunk 10 éves tapasztalatnak, sutba vághattam kb. a második napon az okos telefonommal egyetemben. Nem azért, mert itt nincsen internet, mert van (annak minőségi taglalásába most inkább ne menjünk bele, a mellékelt ábra azért azt mutatja, a remény hal meg utoljára :)).  A probléma, egy ilyen civil „dzsungellel”, hogy senki nem tudja merre van az arra (vagy legalábbis az nem, akit te megkérdezel :)), a 10-ik újratervezés után pedig már Steve Jobs sem tűnik zseninek. Felesleges a technikai hókuszpók, a farkas uralta törvények forgatagában, de hát ugye a turista újra és újra nekifut a gátnak, amíg meg nem unja.  Amikor először találkozol ezen jelenséggel még bosszankodsz, a 2-ik 3-ik után már nevetsz az egészen, különben mi értelme, ha már magamon sem tudok egy jóízűt nevetni. Hölgyek, lányok a körömcipőket egészen nyugodtan bezárhatjátok a bőröndbe itt úgysem veszitek hasznát, max. arra jók, hogy magatokat kínozzátok, szóval felesleges…:) (Tegyük hozzá, csak akkor, ha nem csupán turistáskodni akarsz, hanem megélni is kicsit az életet, amit ők élnek itt). 

Apropó ezt olvasva, már joggal merül fel benned a kérdés, hogy miért nem veszünk térképet, a válaszom tömör lesz és rövid, mert sehol nem tartanak. A helyiek majd csak eltalálnak oda, ahova szeretnének, a turista pedig általában szervezett programokra megy, mi pedig vagyunk a harmadik kivételes csapat, aki majd megoldja valahogy, ha pedig nem, akkor így járt, de jelentem, eddig sikerült minden szituációból jól kijönnünk :). Szóval egy jó tanács,indulás előtt vegyél térképet :)!!

Mikor a halvány lila köd leszáll, fogalmad sincs semmiről tévedhetsz el olyan helyekre, amikről alapból a turista könyvek csak akképpen emlékeznek meg:  MESSZIRŐL KERÜLD EL!! No nekem nem sikerült. Bár az érkezésemkor kaptam egy jó tanácsot, „ne feltünősködj, olvadj bele a tömegbe(!!) ne menj a belváros és downtown (sokan belvárosi gettónak hívják) közelébe”, ezen információ végig futásához viszonylag több időre volt szükségem, hogyan olvadjak bele a tömegbe (??)… kérlek ne nevessetek ennyire hangosan :D!!

No, akkor most leírom a belvárosi és dowtown-beli élményeket. Félreértések elkerülése végett nem vagánykodom és keresem magamnak a bajt, egyszerűen csak ezt dobta a gép, amikor megkaptam a kedves útmutatást, gyakorlatilag már minden olyat sikerült „kipróbálnom”, amitől óva intettek, persze azért nem mindent :). Bizonyára ismertek, vagy hallottatok már olyan emberről, aki olyan dolgot csinált, amit annak előtte senki, mert korábban elfelejtettek neki szólni, hogy azt lehetetlen megcsinálni, végigvinni, ez most egy ahhoz hasonló szituáció.

Azért azt leszögezhetjük, hogy feltünősködés ide, vagy oda egy fekete gettóban gyakorlatilag én nem tudok észrevétlen maradni, akárhogyan is öltözködöm, akármit is csinálok:), ennek az okát nem is szükséges taglalnom :D. Számtalan csodálkozó tekintet szegeződött rám, mondjuk teljesen érthető módon. Őrangyalom elég sok van, ráadásul jó gyorsak és humorérzékük is van szerencsére, ami itt nagyon kell, hamarosan megértitek, miért írom ezt:). Kezdetnek viszont most tegyük ki a 18-as karikát…:)!!!

Ahogy kiszálltunk a „taxiból”, hogy eljussunk az Afrika Múzeumba egy hosszú nap kezdetét jelentette, hogy miért, mert azt a dzsungel közepén és rossz irányból próbáltuk megközelíteni (mint általában), hogyan máshogy, szeretjük a kihívásokat.  Az eddigi írásaimból kiderült, akár milyen szövevényes szálon megyünk (és szinte mindig eltévedünk, csak úgy, mint az életben, szóval semmi újdonság :)) sosem unatkozunk, de mindig happy end a vége, szóval végy egy tál rágcsálnivalót (inkább azt rágd, mint a körmödet :D)). 

Afrika Múzeum

Belevetettük, magunkat az utca „krémjébe”, hogy eljuthassunk a célunkhoz, igyekeztem nem lemaradni és inkább elől haladni, hogy a férjem lásson és vigyázni tudjon rám (ha kell), jelentem nem történt semmi. Az utcai tömeget tekintve ez koránt sem olyan egyszerű feladat.  Egy 2 órás szempillantás alatt meg is találtuk, ahova indultunk. Azért meglepő, hogy gyakorlatilag az eddig meglátogatott Múzeumok egyikébe sem kellett belépőt fizetnünk, tehát mindenki számára elérhető, de nem szívják el egymás elől a levegőt egyik helyen sem, és a lábadra sem taposnak a nagy tolakodásban :). Ez is megvolt merre tovább?? Próbáljunk meg visszatalálni a taxiállomásra, hogy gyorsítsunk levágtunk pár utcát, csak nem a legjobbakat és nem a legjobb helyen, de hogy az ilyen dolgokra az ember, mindig csak utólag jön rá….:D

Rövid időn belül kilyukadtunk egy igazi „füves kertnél” a város szívében (bassline), sokak Mekkájára, ahol 100-200Ft-ért elvarázsolhatja magát az arra vágyó és mindezt teljesen legálisan(!!)…igen, igen…jól olvastad. Azért meglepő volt számomra azt megtudni, hogy turisták ezrei csak ezért látogatnak ide, mert az átszellemülés segédeszközét szuperszónikus sebességgel érhetik el (és elképesztően olcsón), itt most nem magamról beszélek!!!!  Ezt nem is szeretném tovább taglalni…

Hangom az nincsen, de a tréfát szeretem :)

Joburgot méltán nevezhetjük a szivárvány városnak, mert számtalan nemzetiséget fedezhetünk fel itt az arabtól, az indiain át a palesztinokig stb. Pusztán félóra leforgása alatt az az érzésed támad, hogy több országot is bejártál pedig csak egy utcát haladtál.  Az utcai séta során érzékeled, hogy itt valahogy mindenki nagyon siet, esélyed nincs közöttük lassítani, ahogy lavírozol a járda imitt-amott sokszor méteres hosszúságú gödreiben, szinte gondolkodás nélkül teszed a dolgod. Bizonyos időközönként megpróbálsz utcanév után nézni (abban bízva, hogy végre ismét elhelyezheted magad a város térképén), amit ők jellemzően a járdaszegélyre festenek (néhol az utca bejáratánál táblát is fellelhetsz), amit vagy látsz, vagy nem a jobbik esetben teljesen hiányzik, szóval jó játék ez. A dübörgő zenék segítenek, felkelteni az utcai gyors meditációdból.  Nagyon nézelődni nem tudsz, ha valamit szeretnél venni, akkor instant bicniszt kell csinálnod. Alkudozni lehet, bár az árak java része, így is szemérmetlenül olcsó. Kínait nem nagyon látsz (én eddig 5-6-ot láttam összesen, azért ennél egészen biztosan többen vannak), de észrevétlen jelenlétüket mi sem bizonyítja jobban, hogy a made in China felirat ott fityeg az utcai áruk 95%-án. Adidos és Guci itt sem ismeretlen márkanév újítások, de őszintén szólva, nagyon is tisztelem a helyieket azért, mert nem adják át a területet a kínaiaknak, hanem a kezükben tartják az üzletelést, hogy ezzel náluk maradjon a haszon. Az otthoni árakhoz képest is „pofátlanul” alacsonyak (pl. divatos szandál 600-1000 Ft). Elgondolkodtató, hogy otthon hány 1000%-os haszonkulccsal adják-veszik a szajrét, mert hogy ugyanaz az áru jön ide is, mint Mo-ra, az elég valószínű. Temérdek teljeséggel hasztalan, ámde esztétikai élményben nem szűkölködő gagyik özönével találkozhatunk rövidke sétánkon, de gyakorlatilag nincs olyan dolog, amit ne tudnál megvenni 1 óra leforgása alatt és ezt értsétek szó szerint!! Persze számtalan ritka kincset és számomra különlegességet is láttam.

Feng-Shui a mindennapokban :)

Elképesztő a zsúfoltság mindenhol, az árusok minden talpalatnyi helyet kihasználnak. Aki nincs ehhez szokva gyorsan elfárad, mert állandó készültségben és intenzív figyelemre van szükség, hiszen minden másképpen működik, ahogy egyébként megszoktad. Csendesen megpróbálsz szemlélődni, de percek töredéke alatt visszatérsz a valóságba, amikor szinte állandóan azt hallod a mozgó árusoktól…two rrrrrand…vagyis két rand (45 Ft) (elnézést az akcentusomért:D), ők általában egy műanyag ízesített jégtömlőt árulnak frissítőként, én még nem próbáltam, de azon dolgok között van, aminek megízlelését nem is tervezem :). Ne csüggedj, ha netán éppen nem közvetlenül az utcán sétálsz végig, mert vezetés közben még az autóból sem kell kiszállnod, ha vásárolni szeretnél, mert a kocsik között szambázó üzletemberek „házhoz” viszik az üdítőt, napszemüveget, rágcsálnivalót és még sok egyéb elképesztő extrém dolgot is.   

A jelzőlámpák piros, vagy zöld jelzése (ezt gyakorlatilag csak belvárosban tapasztaltam), mit se számít, önszántából és merő előzékenységből, még soha nem sikerült átkelnem az úttesten (ez viszont általánosan mindenhol igaz!), ha erre várnék, még ma is ott álldogálhatnék. Nem baj…így szeretlek, ahogy vagy Afrika :).

Hamarosan folytatás következik…;)