Papa, Mama, gyerekek...

Noha szinte teljesen új ezen blognak az indulása, de már eddig is nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, amit ezúton is mindenkinek köszönök. Igyekszem továbbra is érdekesebbnél-érdekesebb információval táplálni ezen kultúra megismerése iránti étvágyatokat. Egyébként, ha van olyan dolog, amiről mindenképpen szívesen olvasnál, vagy érdekelne még több részlet egy adott témával kapcsolatosan, kérlek írj nekem:).

No, de ne is szaporítsuk tovább a felesleges sorokat, csapjuk a lecsóba :), hiszen elég terjedelmes a témát választottam mára.

Bízom benne, hogy a CSALÁD, mint témát Ti is érdekesnek találjátok, ahogy én. Igyekszem sok oldalról körültekintően körbejárni a kérdést. Bizonyára már sokan láttak, sőt talán olvastak is olyan cikkeket, amely az afrikai nők gyermekhordozásával kapcsolatosak. Nem tudom, ennek miértjeivel és mélységeibe mennyire sikerült bepillantást nyerni, mindenesetre tegyünk most erre egy próbát.

Igaz sikerült 1-2 gyermekét hordozó nőt lefotóznom, hogy Ti is láthassátok miről van szó, sajnos a minőségük nem tökéletes, azért talán sikerül szemléltetni azt, amit szeretnék. (A fő ok egyébként az, hogy olyan helyen készültek, ahol egyáltalán nem megengedett pláne egy fehérnek a fotózgatás.)

Amióta itt vagyok eddig csak olyan emberek esetében láttam a babakocsi használatát, akik származásukat tekintve nem afrikaiak, így összesen talán 2-3-at - pedig higgyétek el nagyon sok a gyerek :)-. Most jogosan merül fel a kérdés bennetek, de miért van ez? Ahogyan a képen is látjátok, a nők a hátukon hordozzák a csecsemőket, még otthon is!! A koraszülötteket az elején még ölben és mellkason viszik, de rövid idő elteltével mennek anyuci hátára. Akinek gyermeke van az pontosan tudja, mennyi időt töltenek/töltöttek azzal, hogy elsajátítsák a babhordozó kendő minden csínyát-bínyát. A kendőt itt azonban el lehet felejteni, mert annak funkcióját ők egy törölközővel tökéletesen megoldják :). Ezt úgy képzeljétek el, mintha fürdés után a törölközőt keresztbe fordítva erősítenéd magadra, azzal a kiegészítéssel, hogy a törölköző két szélét kötöd meg, és tádám ott van a hátadon a kenguru zseb, amiben a gyerkőc kényelemesen ülhet és játszhat. Miért hordják ott a babákat még otthon is a hátukon? Mert az anya szabadon tudja végezni a dolgát, és nem kell állandóan a gyermeket nézegetni, hogy mit vagy éppen mit nem csinál. Ami talán a legfontosabb ennek az energetikai miértje. Ez a közelség a gyermeknek nagyon komoly biztonságérzetet ad, valamint egy erős kapcsolat anya és gyermeke között. Talán ezen erős kötés miatt van az is, hogy java részt az afrikai nők és gyermekeik életük során egyszer sem mondják egymásnak: „Szeretlek!”. Ennek pedig azaz oka, hogy ezt egyértelmű tényként kezelik, nem kérdés egyik fél részéről sem a szeretet és a teljes odaadás.

Azonban egy csecsemő estében nem csupán a hordozás módjának van jelentősége a szoros kötődés kialakulásában, hanem az alvás hogyanjának is (a neveltetés fontossága oly evidens, hogy arra nem is fogok kitérni egy mondatnál többel). A csecsemők egy nagy ágyban alszanak együtt az édesanyjukkal, hogy azok bármilyen okból kifolyólag rögtön tudjanak reagálni gyermekük minden rezdülésére. A babákat nem „szeparálják” és különítik el (ezalatt most a különszoba és a kiságy értendő), mint egy önmagáról már teljesen gondoskodni tudó embert, hanem teljes mértékben  az anya óvó szárnyai alatt cseperedik. Amíg a gyermek ösztönösen magától le nem válik az anyától, ez általában 4-5 éves korban történik meg.  Itt ne gondoljátok, hogy ezek a gyerekek kiszolgáltatják magukat és nincsenek önállóságra nevelve, mert nagyon is jól működik a modell.  A szülők egyszerűen nevelik a gyerekeket, hiszen pontosan tudják, amit a gyermek a családban lát, azt ösztönösen veszi át. Ezért nem értem otthon sokszor azon szülőket, aki pl. azt szeretné elérni gyermekénél, hogy az több vizet igyon, de ő maga soha nem iszik vizet..hmm…lehetne ezt még cifrázni, de nem teszem, mert szemléltetésnek talán ennyi is elég volt. Légy magad az élő példa és minta, amit gyermekednek szeretnél átadni.

No, de még szó sem esett az apa szerepéről és általánosságban a szülőkről. Hogy is néz ki a családi modell.  Azt már tudjuk, hogy általában lényegesen több gyermeket vállalnak, bár azért ez mára ott is változóban van, és 2-4 gyermeknél „megállapodnak”.  Nem várnak olyan dolgokra, hogy majd akkor ha megteremtem az egzisztenciát, majd ha lesz önálló lakásom, majd ha, majd ha… Ők másképp látják, a gyermekáldást Isteni adománynak tekintik, ami meghozza a család számára a bőséget és az áhított otthont. Érdekes a gondolkozásban, az az ellentét, amíg nálunk rengeteg nő a karrierje miatt végül későn, vagy már egyáltalán nem vállal gyermeket, addig kint nem lehet sikeres az a nő, akinek nincs családja! A tisztelet kevésbé van meg irányában, úgy gondolják, hogy aki nem sikeres nőként (ezalatt a „sikeres” családanyát értem), nem lehet sikeres vállalkozó sem!!

Általában a házakban azért van több hálószoba (3-4), mert mindenkinek meg van a saját privát szférája, ahova visszahúzódhat. A szülők külön hálószobával rendelkeznek, általában a gyermek születése után az anya territóriuma „babaszobává” alakul. Van még legalább egy vendégszoba, ahova az elején az újdonsült anyák édesanyja költözik be, hogy segítsen a gyermeknevelésben.  
Ahogy érkeznek az újabb csemeték ők továbbra is egy szobában vannak az anyával, aztán ahogy alakul a gyermekek önállósági tere, gyermekszobává alakul a hely. Azonban ilyenkor már az idősebb testvérek komolyabban kiveszik a szerepüket az otthon gondozásában. Érzem, most sokakban felmerül a kérdés, hogy akkor mi van a házasélettel a csemeték születése után:)?? Nagyon is van, hiszen az anya akármikor látogatást tehet a „férfibarlangban”, amikor úgy gondolja, hogy….. :)

A külön háló egyáltalán nem azt jelenti, hogy ezután már nem alszanak együtt, a különszoba nem állandó jelleggel van használva ;). Általában a férfiak elég sokat dolgoznak (hiszen legtöbbször ők az egyedüli családfenntartók), ezért van szükségük, néha a félrevonulásra, erre saját kis kuckójuk remek lehetőséget nyújt számukra. Amíg a férfiak a családnak „vadásznak”, addig a nők az otthon tűzhelyének őrzőiként a családról gondoskodnak. Viszont, amikor idejük engedi az apák is teljes mértékben kiveszik szerepüket a gyermekgondozásból.

A családi modellük alapvetően az elmúlt évtizedek során mitsem változott, pedig ok lett volna rá ott is higgyétek el, de ott a férfiak továbbra is férfiként működnek, a nők pedig nőként. Az egyedülálló anyákat általában a saját családja segíti.

Én általánosságban azt gondolom, számtalan érték van minden kultúrában, az tény, hogy a saját kulturális szokásaink jelentős részét a nyugat „civilizált” társadalmak hatására már hanyagoljuk. Azonban rendületlen hiszek abban, hogy egy gyermek számára nem fontos az, hogy több százezres babakocsiban és játékok közt legyen, hanem „SZERETETBEN”, mert hol a szeretet lakozik, az pótolhat ezernyi hiányzó dolgot, de ahol nincs szeretet, ott több ezer ajándék sem pótolhatja a gyermeki lélekben keletkezett hiányt!